2015. július 1., szerda

19.rész

Szívem dobbanásai hevesebben kezdtek verni. A kérdése nagyon meglepett, a hang nehezen jön ki a torkomon, nem is tudom, hogy mit válaszoljak. Elszeretnék menni vele, de félek is egyrészt, nem tudom, hogy a randi után, hogyan is nézhet rám, vagy én rá. Attól tartok elrontanák valamit, már most ideges vagyok, ha rá nézek és látom kezében azzal a rózsával, mi lesz akkor a randin. Túlságosan gyerekesen viselkedek, viszont gyakorlatilag ez lesz most az első randim, hogyha régen volt is már randim, arra nem emlékszem. Nem tudnám vissza utasítani, viszont nagyon félek is a dologtól. Sóhajtottam egyet, majd elengedtem felé egy lágy mosolyt. Megfogtam a rózsát és választ adtam a kérdésére.

Niall szemszöge


Remegő lábakkal mentem végig a folyóson, féltem, hogy mit válaszolhat. Legutóbb azt mondta, hogy legyünk csak barátok, viszont azóta úgy érzem, hogy az ő érzései is erősebbek lettek irántam. Elhatároztam elhívom randizni, meglátjuk, hogy mit felel, ehhez az elhatározáshoz azért kellett egy kis bátorság is. Elmondtam Liamnek mit is tervezek ő pedig határozottan bátorított engem a dologra, támogatott az ügyben, amivel elérte, hogy szoruljon belém egy kis magabiztosság. Félve léptem be a szobába, de amikor megpillantottam őt megnyugodtam. Mikor észrevett engem fel kelt a kanapéról és felém közeledett. Hátam mögött ott bujkált egy vörös rózsa, amit neki szántam, a legtöbb lány szereti ezt a virágot, remélem neki is tetszeni fog. 
 -Jó, hogy megjöttél.-jelentette ki egy ásítás kíséretében. -Már majdnem elaludtam, de most, hogy itt vagy én megyek is.-mondta és már ment is volna, de utána szóltam. 
-Várj, előbb szeretnék kérdezni valamit.-lassan fújtam ki a levegőt, egyre jobban izgultam, már nagyon vártam a válaszát, de előtte fel is kellene tennem a kérdést. 
-Mond csak.-mosolygott rám, a mosolya megnyugtatott, éreztem, hogy nem kell mitől félnem. Felé nyújtottam a virágot, majd meg is kérdeztem:
-Nem lenne kedved holnap eljönni velem randizni?-kissé elpirulhattam, de túl jutottam a dolgon, egyrészt, már csak a válasz volt vissza. Láttam meglepte a kérdésem, egy darabig dermedten állt előttem, majd amikor észbe kapott gondolkozni kezdett a válaszon. Már nagyon izgultam, ha most is elutasít úgy érzem nincs több értelme a további próbálkozásoknak. Bele kell törődnöm, hogy ő nem akar barátságnál többet. Megfogta a rózsát, majd szemeimbe nézett. 
-Niall, szívesen elmennék veled randizni.-mosolyodott el, mire nekem egy széles vigyor terült el az arcomon. Szívem őrült tempóba kezdett el verni, hihetetlenül őrültem, hogy igent mondott. Engedett vizet egy vázába, majd beletette a rózsát. 
-Viszont én most elmegyek fürödni, utána pedig aludni.-mondta
-Menj csak én még tv-zek egy kicsit.-mondtam, majd megindultam a nappaliban lévő kanapé felé. Kényelmesen elhelyezkedtem és elkezdtem nézni egy filmet. 

♣♣♣

Reggel arra keltem, hogy nyakon öntenek egy pohár vízzel, szemeim gyorsan kipattantak, majd Louis-val találtam szembe magam, mire mérgesen ráztam a fejem.
-Ezt mért kellett?-kérdeztem tőle kissé sértődötten, nem kellemes érzés ilyen módon felkelni. 
-Miért itt aludtál? Nemet mondott neked, majd ki is zárt a szobából?-kérdezte, miközben a kanapéra mutatott. 
-Elaludtam a filmem ennyi és nem, nem mondott nemet.-kacsintottam rá, mire ő rám ugrott és lepacsizott velem. Ezt szeretem a srácokban, hogy ugyan úgy tudnak örülni a másik boldogságának és akármennyire is lököttek sosem tudnám őket elhagyni. Louis nem zavartatva magát, hogy még mindig rajtam fekszik bekapcsolta a tv-t, majd elkezdte nézni.
-Héj Louis, Eleanor nem ma jön?-kérdeztem, mire rögtön felugrott és ki szaladt a lakosztályból. Már csak egy kérdésem lenne, hogyan tudott bejönni, ha zárva volt az ajtó?! Bementem a fürdőbe, hogy felfrissítsem magam, amikor Sarah jött ki onnan. 
-Jó reggelt!-mosolygott rám kedvesen
-Viszont!-mosolyogtam vissza -Nem tudod, hogy Louis, hogyan jött be, ha zárva volt az ajtó?
-Én engedtem be, aztán mondta, hogy nyugodtan mehetek át öltözni, majd ő felkelt téged.
-Kellemesen ébresztett.-húztam el a szám, mire halkan felnevetett.
-Képzelem, na de megyek, mert megígértem Louis-nak, hogy kimegyek vele a repülőtérre Eleanor elé.
-Nem kell sietned, körülbelül kettő perce ment el ő is át öltözni.-mondtam. Egy sóhajtás hagyta el a száját, majd tovább állt én pedig bementem a szobába ruháért, majd a fürdőbe tussolni. Beálltam a zuhany alá, megnyitottam a csapot és hagytam, hogy a meleg víz kellemesen folyón végig a testemen. 

2015. június 27., szombat

18.rész Madridban

Madrid csodálatos hely volt! Gyönyörű volt a város, bár már jobban hozzászoktam Londonhoz. Jó volt így Niallel együtt sétálni. Végig fogta a kezem, miközben sétáltunk, de ez csak a fotósok miatt volt, jó lenne egyszer ezt úgy érezni, hogy azért van itt mellettem és azért fogja a kezem, mert szeret, nem pedig a fotósok miatt van mindez. De miket is beszélek, nevetséges vagyok, hiszen hogyan is akarnám azt, hogy szeressen, hogyha még a saját érzéseim is zavarosak. Annyit tudok elmondani mindössze az érzéseimről, hogyha vele vagyok nyugodt vagyok, megnyugtat a közelsége, a társasága kezd nélkülözhetetlennél válni az életemben. A mosolya ragályos és a belsője is vonz maga után. Kedves és közvetlen velem, nagyon megértő tud lenni másokkal, ami sokat jelent, tegnap este is ott volt mellettem, nem nevetett ki, megértett engem. Ez hihetetlenül jól esett nekem, de nem tudom, hogy szeretem is. Szeretem, mint egy barátot, annál többet is érzek, de a szerelem még távol áll ezektől az érzésektől. Elbizonytalanít az a dolog is, hogy vajon ő mit érezhet irántam. Egyszer bevallotta, hogy tetszek neki, viszont mennyire, mennyire lehetnek erősek az érzései?

Bementünk egy parkba, a szökőkút előtti padra leültünk. Tekintetem a szökőkúton ragadt, elgyönyörködtem volna még benne egy darabig, ha észre nem veszem, hogy egy fotós éppen minket fényképez. Óvatosan meglöktem Niall kezét a könyökömmel, majd a fotós felé biccentettem. Észrevette ő is, majd összekulcsolt kezünket felemelte és egy apró csókot lehelt a kézfejemre.
-Kell egy kis rájátszás.-kacsintott, amin kuncognom kellett kicsit. Felálltunk a padról, majd közelebb mentünk a parkban lévő kis tóhoz. Pár kacsa úszkált benne, a szélénél megpillantottam pár kiskacsát és nem hagyhattam ki, hogy ne menjek közelebb hozzájuk. Lassan indultam el feléjük Niallt magam után húzva, lehajoltam, de mire oda nyúltam volna az egyikhez már arrébb is úszott. Niall utánuk ment, majd ő próbálkozott megfogni az egyiket, de neki sem sikerült. Megszerettem volna az egyiket fogni, annyira aranyosnak tűntek, de nem igazán sikerült. Inkább tovább sétáltunk, mivel nem igazán hittük, hogy sikerülne. Út közben bementünk egy cukrászdába, rendeltünk süteményt, én egy sajt torta szeletet kértem, Niall pedig egy csokis sütit és egy joghurt torta szeletet. Leültünk elfogyasztani a süteményeket, volt pár fiatalabb lány is a cukrászdában, akik oda jöttek közös képet csinálni Niallel és aláírást kértek. Nagyon meglepődtem, amikor az egyikőjük megkért minket, hogy készítsünk vele egy olyan képet, amin én is rajta vagyok. Furcsa volt, hogy ilyet kért, de jól esett a figyelmessége. Niall oda állt a lány mellé, én pedig a másik oldalára.

Az idő gyorsan eltelt, visszaindultunk a hotelhez, még el kellett készülődni, mert ma este koncert. A fiúk már izgatottan várták és gondolom a rajongók is. Bevallom én is vártam már, hogy hallhassam őket énekelni. Csodálatos a hangjuk és egyben megnyugtató is.
Kivettem a bőröndömből egy világos kék színű farmert és egy szürke pólót, amin felirat volt, ahhoz pedig egy szürke cipőt lilás rózsaszínes mintával. Felvettem egy végtelen jeles nyakláncot és egy madaras fülbevalót hozzá. A hajam begöndörítettem, csak egy szolid sminket raktam fel: szempillaspirál és szemtus, majd késznek is nyilvánítottam magam.   


Lementem a halba, a fiúk már ott voltak. Ők, majd természetesen az öltözőbe öltöznek át és a hajukat is ott készíttetik el. Beszálltunk a taxiba és elindultunk a stadionba.

Mikor megérkeztünk rögtön elmentek a fiúk átöltözni, majd amikor mindennel készen lettek kezdetét is vette a koncert. Több ezer rajongó sikítozott, különbnél különb táblákat tartva, Együtt énekelték a srácokkal a dalokat, nem láttam egy olyan arcot sem, aki nem élvezte volna a koncertet, aminek nagyon örültem, ahogyan bizonyára a srácok is.
Amikor vége lett a koncertnek már eléggé fáradt voltam, pedig nem is én énekeltem. Zombi tempóban baktattam a folyosón a szobánk ajtaja felé. Kizártam az ajtót, viszont be nem zártam, mivel Niall is hamarosan jön, csak még el kellett  intéznie valamit azt mondta. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t, gondoltam itt megvárom, mert addig úgy sem tudnák aludni, amíg tudom, hogy nyitva van az ajtó.
Elkezdtem nézni egy filmet, viszont már alig bírtam ébren maradni, szemhéjaim lassan kezdtek lecsukódni. Hallottam, hogy nyitódik az ajtó, így fejem rögtön oda kaptam, majd megpillantottam Niallt, aki szélesen vigyorgott.
-Jó, hogy megjöttél.-jelentettem ki egy ásítás kíséretében. -Már majdnem elaludtam, de most, hogy itt vagy én megyek is.-mondtam
-Várj, előbb szeretnék kérdezni valamit.-elég zavartnak tűnt, semmi sejtésem nem volt, hogy vajon mit szeretne
-Mond csak.-mosolyogtam rá, mire kicsit megjött a bátorsága. Háta mögül kihúzta a kezét és egy szép vörös rózsát tartott felém, amin eléggé meglepődtem.
-Nem lenne kedved holnap eljönni velem randizni?-pirult bele mondatába.

2015. június 12., péntek

17.rész Még mindig úgy érez?

Hangos lármára keltem fel. Résnyire kinyitottam a szemem, hogy megnézzem ki okozta kellemes ébresztésem. Az ágy előtt Louis és Zayn állt, Zayn elővette a telefonját, hallottam, hogy egy fényképet csinált. Szóval most vagy el selfiezget magában, vagy minket fényképezett le. Éreztem, hogy Niall elveszi a karját a derekamról, majd álmos morgó hangját hallottam meg, miközben leszidja a fiúkat. Jót nevettem volna rajtuk, de nem akartam, hogy megtudják én is fent vagyok.
-Valakinek jó volt az éjszakája, nem Niall?-kérdezte meg Louis
-Ne értsétek félre, nem történt semmi!-kezdett el hevesen magyarázkodni Niall.
-De Niall, ha együtt vagytok, akkor nem értem, hogy a rajongóknak miért színészkedtek.-sóhajtott drámain Zayn
-Lehet csak minket akarnak átverni.-húzta az agyát tovább Louis.
-Na jó ti lehetetlen eset vagytok.-adta fel Niall és egy nagy lendülettel visszadőlt az ágyba - Egyébként miért jöttetek?
-Hogy szóljunk pakold össze a cuccod, mert Madridba megyünk.-mondta Zayn
-Ébreszd fel a hercegnődet is, mert nincs sok időtök.-jegyezte meg Louis, majd kimentek a szobából. Arcomat a párnába temettem már egy ideje, mivel az egész párbeszédüket végig pirultam, tényleg félre érthető lehetett, ahogy alszunk, miközben Niall átölel.
-Sarah.-simította meg Niall gyengéden a karomat. Hátamra fordultam,  majd kinyitottam a szemem és egy fölém kerekedő tengerkék szempárral találtam szembe magam. Aranyosan elmosolyodott, mikor meglátta, hogy ébren vagyok. -Itt vannak a fiúk és szóltak, hogy pakoljunk, mert mennünk kell Madridba. El is felejtettem mondani, még jó, hogy átjöttek.
-Tudom, hogy itt vannak.
-Mi?! Akkor te... te mindent hallottál?-esett hirtelen kétségbe, amit nem értettem, észre vettem arcára enyhe pír szökött, ami meg mosolyogtatott, hogy most legalább nem én vagyok az, aki elpirul.
-Igen Niall, de nem kell aggódnod már megszoktam, hogy folyton hülyéskednek vagy piszkálják a másikat.-nevettem. Niall mosolyogva kelt ki az ágyból, hogy össze pakolja a cuccait, én pedig csak akkor vettem észre, hogy egyetlen egy boxer van rajta. Este a takaró alatt ezt észre sem vettem, most jut csak eszembe, hogy még félre érthetőbb már a dolog. A gondolatra, hogy így aludt mellettem újra pír szökött az arcomba.
Felkeltem én is, majd átmentem az én szobámba, levettem a szekrényből a bőröndöt és neki kezdtem a pakolásnak.
Miután mindent elraktam és felöltöztem lementem a nappaliba, ahol megpillantottam Liamet és Harryt. Oda mentem hozzájuk és köszöntem nekik, mire Zayn vigyorogva jött felénk.
-Majdnem elfelejtettem ezt megmutatni.-mondta, majd a telefonján egy fénykép volt rólam és Niallről, ahogy alszunk. Liam és Harry meglepetten néztek rám, természetesen a vér ismét az arcomba szökött, de meg kellett magyaráznom, mielőtt ők is félre értik.
-Nem történt semmi!-mindössze ennyit tudtam mondani, nem szerettem volna elmondani nekik, hogy valójában féltem a vihartól. Liam felment az emeletre, bizonyára Niallhoz megy, hogy megtudja mi történt. Leültem a kanapéra Louis mellé, aki Tom és Jerry-t nézett. Az ember el nem hinné, hogy ő a legidősebb, vagy azt, hogy elmúlt e már 18, de így szereti őket mindenki. Legalább ők nem azok a komoly banda, tele vannak élettel, vidámak, ami inspirálja a rajongóikat is.
Mikor vége lett Louis szomorúan nézett rám, én csak értetlen fejjel néztem, hogy most mit is várna el tőlem, mit tehetnék én. Már nyitotta a száját, de Liam és Niall jöttek le pont, így legalább csendbe maradt, aminek örültem, mert tuti valamivel fárasztani akart agyilag.
Megfogtuk a bőröndjeinket, majd elindultunk a reptérre.

Repülőn nem volt semmi különös, a fiúk elvoltak, azért egyedül lányként nem volt olyan jó, én csak néztem őket, ahogyan egymást piszkálják. Szerencsére ebben a 3 napban nem leszek teljesen egyedül lány, mert Eleanor azt mondta, hogy holnap tud jönni. Jó lett volna valamelyik lány társasága, szerettem volna beszélni velük az érzéseimről. A fiúk közül Niall állt közelebb hozzám, de neki nem mondhatom el, hogy többet érzek iránta, mint barátság. Viszont tényleg jó lenne valakivel beszélni a dolgokról.-gondolat menetemet Liam szakította félbe.
-Beszéltem reggel Niallel, de ő is csak annyit mondott, hogy nem volt semmi, viszont én ezt nem hiszem el, összebújva aludtatok, de nem volt semmi?!-nevette el magát kínosan -Nem szeretnék az a rámenős, kíváncsiskodó fiú lenni, de érdekelne, hogy tényleg volt e valami. Tudod Niall elmesélte, hogy elmondta neked, hogy tetszel neki, de te nem így éreztél. Ezért érdekelne, hogy mi is van most, nem szeretném, hogy összetörjön a szíve.-türelmesen végig hallgattam Liamet és teljesen megértettem. Niall a legjobb barátja, megszeretné óvni a csalódástól, felnőttek ezt ő is tudja, de egy jó barát akkor is vele van, mint ő. Nem szeretnék Liamnek hazudni és nem is fogok, bizalmas emberként ismertem meg, úgy érzem ha elmondanám neki a dolgokat, akkor megbízhatnék benne, nem mondaná vissza senkinek sem.
-Figyelj Liam -sóhajtottam - tényleg nem volt semmi, féltem a vihartól és átmentem hozzá, ő megengedte, hogy ott aludjak nála, majd amikor ő is lefeküdt aludni, akkor...akkor átölelt. Így aludtunk el, én nem akarok játszadozni az érzéseivel. Valójában akkor sem az volt, hogy nem így érzek, hanem azok az érzések akkor még nem voltak olyan erősek. Nem tudtam mi is van pontosan, ezért inkább választottam az egyszerűbb megoldást. Viszont minél több időt töltök vele annál többet érzek iránta, szóval mondhatjuk úgy is, hogy már én is többet érzek, mint barátság, de ezt nem mondhatod el neki!-jó volt kiönteni a szívem neki. Jó valakinek beszélni az érzéseinkről, nekem is jól esett ez most, és remélem tényleg úgy bízhatok Liamben. Mikor gondolom összerakhatta a fejében az elmondottakat meglepődött lett az arckifejezése, de rögtön mosolyogva nézett rám.
-Ennek nagyon örülök, és ne aggódj nem mondom el neki, sem senkinek, ez nem az én dolgom, ez a ti dolgotok, hogy bevalljátok egymásnak az érzéseiteket, de azt nem ígérem, hogyha nem látok haladást nem segítek be és a fiúk sem.-kacsintott rám
-Most ígérted meg, hogy senkinek sem mondod el, szóval a fiúk nem segíthetnek be.-ütöttem játékosan vállba
-Hiába nem mondanám el, mert úgy is észreveszik, a szerelmet nem lehet takargatni.-mosolyodott el pimaszul
-Gondolom főként nem pedig előttetek.-mondtam ironikusan miközben a fejem ráztam mosolyogva.-Tudod, ha belegondolok kezdek elbizonytalanodni, nem tudhatom, hogy Niall még úgy érezhet e.-szomorodtam el.
-Efelől biztosíthatlak, hogy nem változtak olyan könnyedén az érzései, sőt véleményem szerint az ő érzései is erősödnek, minél többet van melletted.-biztatott mosolyogva.
Egy pillantást vetettem a fiúkra, láttam, hogy Niall minket nézett, mire én rögtön másfele néztem zavartságomban. Valamit tennem kellene az ellen, hogy  ilyen félénk vagyok, több magabiztosság kellene nekem, de ilyen vagyok, túl félénk ez a baj velem, és még sok dolog, de jelen pillanatban ez az ami nagyon zavar.

Később már sikerült a fiúkhoz bekapcsolódnom a beszélgetésben, azután hamar elment az idő, amikor pedig leszálltunk a gépről már vártak minket a testőrök és a taxi. A hotelhoz érve a recepciónál már várta a fiúkat a menedzser. Beosztott mindenkit egy szobába, amikor pedig Niall és az én nevemet mondta a torkom hirtelen száraz lett. Igazából, ha belegondolok ez várható lehetett volna, hiszen logikusan engem raknak Niall mellé, mivel én most a "barátnője" vagyok ugyebár, de félek, hogy csak jobban összezavar. Ránéztem Liamre, aki rám kacsintott, mire ismét enyhe pír jelent meg az arcomon, de ez nem a kacsintása miatt volt, hanem mert sejtem mire gondol. Bizonyára elvárja tőlünk, hogy kezdjük jobban megnyílni egymás mellett, de én nem tudom, hogyan is csináljam. Ez az egész nekem teljesen új, ha valaha is éreztem volna valaki iránt hasonlót akkor sem rémlik semmi, mintha most először éreznék ilyen érzéseket, de lehetséges, hogy ez így is van, sajnos ezt sem tudhatom.
 Elindultunk mindannyian a szobáink felé, Liam és Zayn a szemben lévő szobába mentek be, Louis és Harry pedig a mellettünk lévőbe. Niall egy darabig bajlódott a kulccsal, ami megmosolyogtatott, aranyos volt, ahogyan mérgelődött magában, mert nem sikerül kinyitnia az ajtót. Mikor beléptünk a szobába kellemes vanília illat csapta meg az orrom. Volt egy kisebb nappali, aminek a falai lilára voltak festve, egy kis kanapé, mellette kettő fotel helyezkedett el, azok színei nagyon világos barna volt, már majdnem krémszínű, előtte egy kis dohányzó asztal foglalt helyet. Majd egy hálószobába nyílt az ajtó. Krémszínű volt a szoba fala, egy nagy francia ágy kapott helyet a szoba közepén, két oldalán éjjeli szekrények voltak. Erkélyes szobát kaptunk, aminek örültem, szeretek kint nézelődni. A szobában egy ajtó, ami a fürdőszobába vezetett. Szépen volt elrendezve minden, nem kis összeg lehetett egy ilyen hotelban megszállni. Niall is körülnézett a szobában, a táskáját csak hanyagul lerakta az ágy mellé, majd felém fordult.
-Nincs kedved sétálni a városban? Már többször voltunk itt, nagyjából ismerem már Madridot, szívesen körbevezetlek.-mosolygott rám kedvesen. Nem akartam elutasítani ezt a lehetőséget, tehát igent mondtam.

2015. május 31., vasárnap

16.rész Új érzések.

Jó érzés volt bemenni a meleg lakásba. Nem akartam semmi mást, csak egy forró fürdőt venni, majd ledőlni aludni. Oda adtam Niallnek a kabátját, amit ő felakasztott a fogasra. Bement a konyhába, hogy csináljon egy kis forró teát, addig én elmentem a fürdőbe és engedtem vizet. Miután ezzel meg voltam jó érzés volt megszabadulni a ruhától, de legfőképpen a magassarkútól volt. A víz melegsége kellemesen átmelegítette a testem,megpróbáltam ellazulni, de ez nem igazán ment. Folyton eszembe jutottak a bulin történtek, már csak az hiányozna igazán, hogy egy fotós ott lett volna és lefényképezett mindent.
Nem akartam túl sokáig megváratni Niallt, ezért inkább kiszálltam a kádból, mivel pedig már vele sokkal jobban érzem magam, akkor jobb is lesz a közelében, hátha sikerül elvonnia a figyelmem az eseményekről.
Megtörölköztem, majd felvettem egy rövid nadrágot és egy toppot hozzá. Lementem a konyhába, ahol már várt is kettő gőzölgő teával. Oda adta az egyik bögrét, majd bementünk a nappaliba. Elhelyezkedtünk a kanapén, lassan kortyolgattam a teát, még elég meleg volt.
Egyikünk sem mondott semmit, elmerülhettünk mind a ketten gondolatainkban. Én azon gondolkodtam, hogy röpke idő alatt, hogy megváltozott az életem. Most egy énekesnek a barátnőjét kell eljátszanom, akivel mellesleg barátok vagyunk, de a rajongók miatt színészkednünk kell. Néha elgondolkozom előtte milyen volt az életem, amikor elvesztettem az emlékezeteimet senki sem keresett. A barátaim közül egyedül Niall volt velem, ő jött be értem a kórházba és most ő segít talpra állni nekem. Lehetséges, hogy nem is volt több barátom? Egyedül Niall volt? Ebbe belegondolva kezdem elveszíteni a reményeim, hogy az emlékezett elvesztésem előtt boldog életet élhettem. Hiszen, hogyha egyetlen egy barátom volt, akkor erre kevés az esély, főleg, hogy még a családomat is elvesztettem. Ezekben a dolgokban a legszörnyűbb az, hogy nem ismerem most a családom. Nem tudom milyen életet és élhettem velük, hogy milyen emberek voltak, nem tudok róluk semmit, ahogy magamról sem, az emlékezeteim, pedig nem fognak olyan egyszerűen visszatérni. Sok idő elteltével, majd talán, de az is lehet, hogy már soha sem fogom visszaszerezni az emlékeim. Kérdéseimet feltudnám tenni egy embernek, de félek a válaszoktól, egyrészt kíváncsi is vagyok, de másrészt félek is. Talán nem kellene a múlton rágódnom, hanem a jövőre kéne koncentrálnom, nem a múltamat kell hajkurásznom, a jövőmre kell figyelnem.
-Minden rendben van?-szakított félbe egy lágy hang. Az illető felé fordultam, aki kíváncsian fürkészett.
-Persze, miért?
-Csak nagyon elbambultál és nem figyeltél arra, amit mondtam.-felelte
-Ne haragudj, csak elgondolkoztam. Mit is mondtál előtte?-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Semmi baj, mellesleg csak a buliról beszéltem, hogy amikor arra mentem és megláttalak nagyon megijedtem, nem kellett volna egyedül hagynom egy ismeretlen helyen.-mondta megbánóan.
-Niall, ez nem a te hibád, nem voltam egyedül. Ott voltak a lányok, csak Perrie és Eleanor rosszul lettek a sok alkoholtól, Sophia pedig utánuk ment. Úgy volt megvárom őket, majd a bárpultnál és ott találkoztam azzal a férfival, nem a te hibád volt ez, nekem nem kellett volna egyedül maradnom.-hajtottam le a fejem. Hallottam, hogy sóhajt egy nagyot, majd egy kis idő után megszólalt.
-Akkor sem kellett volna egyedül hagynom, jobb lett volna, ha melletted maradok.-mondta
-A lényeg, hogy legalább időben megmentettél és ezért nagyon hálás vagyok, tudod iszonyatosan féltem, hogy mit csinál velem, ez meg is megtörténhetett, de te szerencsére ezt megakadályoztad.-mosolyogtam rá. Közelebb ült hozzám, majd megölelt, viszonoztam ölelését. Arcát belefúrta hosszú hajamba, így ültünk már hosszú ideje, amikor hirtelen megszólalt.
-Soha többé nem akarlak egyedül hagyni és vigyázok rád!- a vér ismét az arcomba szökött, akaratlanul is elmosolyodtam, nagyon jól esett amit mondott, szerencsésnek mondhatom magam, hogy ismerem ezt a fiút. Úgy érzem soha sem tudnék megválni a társaságától, sosem tudnék ráunni, jól esik, hogy itt van mellettem, időről időre jobban belefúrja magát a szívembe.
Elváltunk egymás ölelésétől, megfogtam az üres bögréket és bevittem a konyhába, beraktam a mosogatóba, majd visszamentem Niallhoz.
-Én megyek lefekszek aludni, már elég késő van.-mondtam.
-Szerintem én is felmegyek már.-mondta, majd felállt a kanapéról és felmentünk az emeletre. Én bementem a szobámba, Niall pedig az övébe.
Lefeküdtem aludni, de nem igazán sikerült még elaludnom. Niall szavai jártak az eszemben. Gondolataim körülötte forogtak, míg meg nem hallottam egy erős mennydörgést, amitől megijedtem. Ezt pedig követte még több és villámcsapások. A szoba sötétségét a villám fényei világította meg, nem értettem magamat, de féltem, féltem a villámlástól és a mennydörgéstől.
Erőszakosan hunytam le szemeimet, próbáltam elaludni, de ez nem ment. Szaggatott képet jelentek meg előttem, nem álmodtam, mivel még ébren voltam. Esett az eső, egy kocsi ment az úton, villámlások, mennydörgések, a villám belecsap egy fába, majd a kocsi hirtelen fékje, de már késő a fa a kocsin landol.
Több kép nem ugrott be, erősen koncentráltam hátha valami a múltamból, az orvos úgy mesélte, hogy a családom egy autó balesetben halt meg, viszont az nem így történt, mert egy másik kocsi hajtott belénk és nyár volt. Nem értettem a dolgok jelét, nem ugrott be semmi sem, de úgy éreztem ez a jelenet a múltból származik.
Nem bírtam tovább próbálkozni az elalvással, a vihar nem múlt el, féltem egyedül. Gondolkoztam mit is csinálhatnék, lehet fent van még Niall. Felkeltem, majd elindultam a szobája felé, mikor oda értem halkan bekopogtam az ajtón, nem szerettem volna felkelteni.
-Szabad!-hallottam meg a hangját, mire egy megkönnyebbült mosoly jelent meg az arcomon. Lassan kinyitottam az ajtót, majd bementem. A tv-t nézte még, szóval nem keltettem fel.
-Mit szeretnél?-mosolygott rám kedvesen
-Én...én tudod csak félek a vihartól, és öhm...nem maradhatnák itt veled?-rögtön lehajtottam a fejem szégyenemben, nem is értem, hogyan juthatott az eszembe ilyesmi, most biztos kifog nevetni.
-De persze, gyere csak!-mosolyodott el aranyosan, majd arrébb ment a nagy ágyon. Oda mentem hozzá, majd bebújtam a takaró alá. Nevetséges az, amit gondoltam a reakciója felől, Niall nem az a fajta, aki kineveti a másikat. Ő kedves és aranyos, csak én vagyok az a béna és gyerekes, aki a vihartól is fél. -Nem gond, ha ezt a filmet még megnézem?-fordult felém. Megráztam a fejem, miszerint nem, majd lehunytam szemeim és megpróbáltam elaludni. Kint még mindig esett az eső és villámlott, az ég dörgése sem maradt abba, már nem féltem annyira, mint egyedül, de az a emlék kép nem hagyott nyugodtan.
Pár perc után észrevettem, hogy Niall kikapcsolta a tv-t, én háttal feküdtem neki, már kezdett magával ragadni az álom világ, mikor egy kar fonódott a derekam köré. Szorosan tartott magához, ami megnyugtatott már hiába is volt ez a vihar, az ő karjai közt nem féltem. Most kezdtem el rájönni, hogy lehetséges többet érzek iránta, mint színtiszta barátság.

2015. május 22., péntek

15.rész Buli...

Miután vége lett az interjúnak hazamentünk, illetve azt hittem, hogy oda megyünk, de a kocsi a 1D háznál állt meg. Mikor kiszálltam az autóból, akkor vettem észre, hogy a többiek kocsija i itt van, ők is éppen most szálltak ki. Egyedül Zaynt nem láttam. Bementünk a házba, azon belül a nappaliba, ahol a kanapén foglaltunk helyet. Amikor mindenki elhelyezkedett Liam kezdett el beszélni.
-Nos szerintem egészen jól ment az interjú. Jól eltudtátok játszani a dolgokat.-mondta. Fejemet lehajtottam és a padlót kezdtem el nézni, mintha olyan érdekes lenne, mivel egyből eszembe jutott a tegnap esti veszekedés Niallel, majd amikor bevallotta, hogy tetszem neki. Furcsa, de azóta elég ideges vagyok a közelében, igazából nehéz ezt elmagyarázni. Izgulok, mikor a közelemben van. Nehezen tudom azt is elhinni, amit mondott, hiszen mit láthatott meg egy olyan egyszerű lányban, mint én, amitől megtetszettem neki?! Szerintem Niall egy sokkal különlegesebb lányt érdemel nálam, én nem vagyok jó semmire.-már egy ideje elkalandozhattak a gondolataim, mivel arra lettem figyelmes, hogy Louis legyezi az arcom előtt a kezét.
-Mi az?-kérdeztem meg hirtelen.
-Azt beszéltük a többiekkel, hogy kikapcsolódhatnánk és elmehetnénk együtt bulizni.-mondta -Neked van kedved hozzá?
-Felőlem elmehetünk.-erőltettem magamra egy mosolyt. Túl sok kedvem nem igazán volt hozzá, viszont nem szerettem volna elvenni a többiek kedvét. -Mellesleg hol van Zayn?-érdeklődtem
-Elment Perrie-ért, majd ők is jönnek.-mondta Harry
-Tényleg nekünk is el kellene indulnunk, hogy elkészülődhessünk.-jegyezte meg Eleanor -Sophia, Sarah nem jöttök el hozzánk és együtt is elkészülődhetünk, majd segítünk egymásnak ruhát választani.-vigyorgott ránk a barna hajú lány. Én csak rá mosolyogtam és bólintottam, hogy "de". Úgy tűnik egy újabb csajos dologban leszek benne. Nem érzem úgy, hogy az emlékezetem elvesztése előtt csináltam volna ilyesmiket, mint mostanában. Talán tényleg új életet kezdhetek, és nem is lesz szükségem a régi életem emlékeire. Jól érzem magam velük, ők azok, akik megtudnak engem mosolyogtatni és ezért hálás vagyok nagyon, örülök, hogy ilyen emberek vesznek körül.
Felálltunk a lányokkal, majd Louis kocsija felé vettük az irányt. Louis rögtön jött is utánunk, beszálltunk és elindította az autót. Amikor megérkeztünk, bementünk a házba, Eleanor házához jöttünk, mivel nem laktak még együtt, már egy ideje együtt van Louis-val, viszont nem költöztek össze, de bizonyára tervezgetik. Eleanor kinyitotta a kettő szekrény ajtaját, hogy nyugodtan keressünk olyan ruhát ami tetszik nekünk, addig is ő felhívja Perrie-t, hogy ha kész van jöjjön ő is ide.
Sophia-val segítettünk egymásnak választani ruhát, nekem egy fekete szoknyát választott, ami hátul kicsivel hosszabb volt, mint elől. Hozzá pedig egy fekete magassarkút és egy fekete kis táskát. Én pedig neki, szintén egy fekete szoknyát, de ez sokkal testhez simulósabb volt, világos barack színű magassarkút találtunk hozzá és egy krémszínű táskát. Miután ki választottuk pont akkor csatlakozott hozzánk Eleanor is, viszont ő hamar megtalálta magának a ruháját. A szoknyája alja szürke színű volt, felül pedig fekete, hozzá pedig egy fekete magassarkút választott.

  



Mikor elkészültünk mind a hárman, nem sokkal csengettek, Eleanor lement, hogy ajtót nyisson, addig mi bementünk a nappaliba Sophia-val. Perrie és Eleanor jöttek be, leültek ők is, majd beszélgetni kezdtünk mielőtt jöttek volna értünk a fiúk.
-Amúgy Sarah, már előbb is kérdezni akartam, hogy mi történt közted és Niall között, olyan furcsa vagy a közelében. Bár igaz az interjún ez nem volt olyan feltűnő, csak előtte láttam rajtad a zavartságot, arra gondoltam, hogy izgulsz, de utána is ugyan olyan voltál, mikor a közeledben volt.-mondta Sophia. Nem gondoltam volna, hogy ilyen feltűnő, sőt azt hittem, hogy csak én érzem így és ezt más észre sem veszi. Viszont szerintem elmondhatnám nekik, hogy mi történt este, bennünk bízhatók, tudom. Sóhajtottam egy nagyot, majd bele is kezdtem.
-Tegnap este veszekedtünk, bár az most nem is érdekes, hogy min, de amikor megbeszéltük a dolgokat és kibékültünk bevallotta, hogy tetszek neki.-mondtam. A lányok kitágult szemekkel néztek rám, gondolom őket is furcsán érte a dolog és meglepődtek, mint aznap este én is.
-Erre te mit mondtál? Beszélj gyorsan.-kérdezte izgatottan Perrie
-Hogy jobb lenne, ha barátok lennénk.-sütöttem le a szememet
-Micsoda?! Nem ezt vártam...-mondta csalódottan Perrie
-De mond csak-szólalt meg Sophia -a válaszod őszinte is volt?-kérdezte
-Félig igen, félig nem.-feleltem -Talán egy kicsit nekem is több, mint egy barát, de nem tudom, hogy igazából mit is érzek iránta. Jobban meg kellene ismernem ahhoz, hogy pontos választ tudjak mondani.
-Megértünk, de ne várasd sokáig az őszinte válaszoddal se, mert elveszítheted, bár ahogy ismerem Niallt nem mond le rólad könnyedén.-kacsintott Perrie.
Beszélgetésünket a csengő hangja zavarta meg, gondoltuk biztosan a fiúk azok, így megindultunk mindannyian az ajtó felé. Sejtésünk beigazolódott, mikor megpillantottuk a folyamatosan csengőt nyomogató Louis-t. Szélesen vigyorgott ránk, megdicsért minket, majd elindultunk a kocsik felé Összesen kilencen voltunk, tehát csak kettő kocsi volt. Liam és Zayn volt az, akik bevállalták, hogy nem isznak és majd ők lesznek a sofőrök. Beszálltunk a lányokkal Zayn kocsijába, Liam kocsijában, pedig a fiúk voltak.
Alig pár perc alatt már egy javában folyó buli helyszínén voltunk. Amikor kiszálltunk a kocsiból, a fiúk már jöttek is oda a párjaikhoz, Harry ment is már be egyedül türelmetlenül, bizonyára ő lesz a legrészegebb közülünk, mert már nagyon izgatott volt, hogy szórakozhat egy kicsit. Niall mosolyogva sétált oda hozzám, viszonoztam a mosolyát, majd mielőtt elindultunk volna, megszólalt.
-Nagyon csinos vagy.-mondata hallatára enyhe pír szökött az arcomba. Kezét tartotta, én belekaroltam és már mentünk is be.
Elég sokan voltak, így kicsit jobban hozzábújtam Niallhoz. Nem szerettem volna elveszni a tömegben, minél beljebb mentünk annál kevesebben voltak szerencsére. Odamentünk a többikhez a pulthoz, mikor a lányok megláttak Niallel szélesen elmosolyogtak. Arra gondoltam, hogy talán csak félre értik, de inkább rájuk hagytam had gondoljanak azt amit akarnak, ha pedig később rákérdeznek akkor elmondom nekik, hogy még mindig nincs köztünk semmi.
Miután megkaptuk az italainkat, elmentünk egy kevésbé nyüzsisebb helyre, ahol le is tudtunk ülni, de a fiúk még ott maradtak és hülyéskedtek.Beszélgettünk táncoltunk a lányokkal, jól éreztük magunkat, Perrie és El már kezdtek részegedni, mi Sophia-val nem ittunk sokat, valójában én csak egy pohárral, de annyi elég is volt nekem. Nem igazán bírom az alkoholt.
Éppen táncoltunk, mikor hirtelen Eleanor és Perrie elszaladtak nevetve a wc-re, mert hányniuk kellett. Sophia utánuk ment, hátha kell segítség és jobb is, hogyha egy épeszű ember velük van. Leültem a bárpulthoz, hogy majd itt megvárom őket. Szememmel a fiúkat kezdtem el keresni, de egyikőjüket sem láttam. Megijedtem, amikor egy kezet éreztem meg a derekamon, oldalra fordítottam a fejem, hogy megnézzem ki az. Egy ismeretlen férfi volt, 20-as éveiben járt, nem sokkal lehetett idősebb Louis-nál. Rám mosolygott, majd két italt kért, az egyiket elém tolta, megráztam a fejem, hogy nem kérem. Kezét elvettem a derekamról, de ő visszahelyezte rá. Mérgesen löktem el magamtól és elindultam egy másik irányba, de követett. Karom elkapta, erősen szorította és húzni kezdett maga után. Sikítoztam, kiabáltam vele, próbáltam ellenállni, de mind hiába, részeg  is volt, én pedig elmenekülni sem tudtam előle. A wc-k irányába kezdett elhúzni, kiabálásom és sikításom teljes mértékben hiába való volt, egy ember sem akart segíteni, aki látott minket. Kezdtem feladni, gondolkoztam mi lesz velem, hogy szabadulhatok el a karjai közül, vagy mit fog velem csinálni. De hirtelen valaki behúzott neki egyet, mire ő a földre esett. Ránéztem megmentőmre,  majd Niallt pillantottam meg személyében. Aggódóan nézett rám, oda akartam menni hozzá, de a fickó felkelt, oda állt Niall elé, pár centivel volt magasabb nála.
-Tűnj el innen most, ha jót akarsz!-kiabálta Niall neki. A férfi szúrós szemekkel mérte végig, majd talán jobbnak látta, hogyha tényleg elmegy és így is tett. Sírva borultam Niall karjaiba, most kezdtem csak teljes mértékben felfogni, hogy kitudja mi történik velem, ha ő nincs. Nem lehetek már elég hálás ennek a fiúnak, bevallom nagyon féltem, de melyik lány ne ijedt volna meg, mikor akarata ellenére húzza egy vad idegen magával, kitudja milyen piszkos szándékkal.
Lágyan eltolt magától, állam felemelte, hogy rá nézzek. Aggódást véltem felfedezni azokban a gyönyörű szempárokban. Fejem visszadöntöttem mellkasának és csak tovább szorítottam őt. Nem mertem elengedni, féltem ha így teszek egyszer csak eltűnik ő és visszajön a másik férfi.
-Niall hazaszeretnék menni.-motyogtak. Hátam simogatását abbahagyta, majd kézen fogott és kifele kezdett el vezetni. -A többiekkel mi lesz?-kérdeztem meg rögtön, amikor eszembe jutott, hogy a lányok a wc-be mentek és elég rosszul voltak.
-Írok nekik sms-t, hogy elmentünk, majd ők is hazatalálnak később.-felelte.
Miután megírta az sms-t és elküldte mindenkinek, mert nem tudta, hogy ki az, aki józan és nem biztos, hogy Liam és Zayn a többiekkel vannak. Hívott egy taxit, amivel haza tudunk menni, addig is a parkolóban várakoztunk. Elég hűvös volt ilyenkor már London, kezdett rázni a hideg is, amit bizonyára Niall észre vehetett, mert a bőrdzsekijét nyújtotta, hogy bújjak bele. Nem ellenkeztem úgy tettem, ahogy mondott, túlságosan fáztam ahhoz, hogy visszavonjam ajánlatát, de miért is vontam vissza, ha ilyen kedvesen felajánlotta.
Pár perc múlva megérkezett a taxi, beszálltunk, majd el indultunk haza.

2015. május 10., vasárnap

14.rész Az interjú

Sarah szemszöge


Reggel mikor felébredtem elég furcsán éreztem magam, úgy éreztem, mintha bűntudatom lenne a tegnap este történtek miatt. Nem szerettem volna megbántani Niallt és főképpen hazudni sem szerettem volna neki, mivel legbelül én is érzek iránta valamit. Ezt azért is nem szerettem volna elárulni neki, mert nekem időre van szükségem, jobban megszeretném ismerni. Lehet, hogy régóta ismer és barátok vagyunk, de én akkor sem emlékszem rá, újra kell kezdenem a dolgokat, nem csak vele, hanem minden mással kapcsolatban.

Kikeltem az ágyból, majd bementem a fürdőbe, elvégeztem a reggeli rutinokat, azután pedig felöltöztem. Lementem a konyhába, Niallt nem láttam, biztosan aludt még. Csináltam egy szendvicset magamnak, majd leültem az asztalhoz, mire egy kócos és fáradt, Niall toppant be. Egy enyhe mosolyt elejtett felém, és főzött kávét.Leült velem szembe az asztalhoz, de rám sem nézett, csak a kávét iszogatta. Nagyon furcsának tűnt és kezdett zavarni a viselkedése is, olyan kedvetlen volt.
-Niall minden rendben?-kérdeztem rá. Tekintetét felemelte, de rögtön az asztalt kezdte továbbra is bámulni.
-Nem. Tegnap felhívott a menedzser és azt mondta, hogy délután lesz egy interjúnk, miszerint arról kell beszélnünk, hogy hogyan jöttünk össze.-kortyolt bele a kávéjába. Nem is tudtam, hogy mit is mondhatnék erre, azt tudtam, hogy el kell, majd játszanunk a boldog párt, de egy interjúra nem számítottam. Amit mondott, az eléggé meglepett. Egyszerűnek gondoltam az elején a dolgokat, hogy majd csak mosolygunk és eljátsszuk, hogy együtt vagyunk. Mikor mások teszik ezt, akkor olyan egyszerűnek tűnik, most viszont látom, hogy valójában ez egyáltalán nem lesz egyszerű, főként a tegnapi vallomása miatt is... -Tudod nem szeretnék hazudni a rajongóknak, de mást nem tehetünk, csak ez olyan nehéz így. De gondolom nem érted miről is beszélek, így inkább befogtam.-nézett rám.
-Én megértelek, elhiszem, hogy nem szeretnél nekik hazudni, mivel egyrészt nektek ők a második családotok.-mosolyogtam rá, majd láttam rajta, hogy megenyhült az arckifejezése. Tényleg elhiszem, hogy nehéz neki, viszont igaza van, más választásunk úgy tűnik. hogy nincs. Én sem szeretnék hazudni senkinek sem.
-Később megbeszéljük még a dolgokat, hogy mik várhatók az interjún és miket is mondunk, de most felmegyek felöltözök.-mondta és felállt, majd kiment a konyhából. Felálltam én is, majd a tányérom és Niall kávés poharát beraktam a mosogatógépbe.
Mivel már fél tizenegy volt, így körül néztem a konyhába, hogy mit is főzhetnék. Niall elég fáradtnak látszott, bizonyára örülne valami házi-kosztnak. Találtam tésztát és spagettiszószt, felraktam a vizet melegedni a tésztának, majd neki álltam a szósznak.
Miután készen lett már a tányérokért akartam nyúlni, de nem értem el. Lábujjhegyre álltam, de ez sem segített sokat, nyújtózkodtam érte és mire majdnem meglett, két kar levette helyettem is. Megfordultam, vészesen közel állt hozzám Niall. A levegőt gyorsabban kezdtem el venni, egymás szemét néztük, nem mondtunk semmit csak álltunk egymás előtt. Nem is értem, de egy árva hang sem akart kijönni a torkomon. Tekintete levándorolt a számra, attól tartottam, hogy talán újra bepróbálkozik a csókkal, viszont most nincs sehol sem egy galamb se, hogy megmentene, sőt amitől még inkább tartok, hogy lehet én magam sem tudnék ellenállni. Szemeivel újra az enyémet kezdte nézni, majd szólásra nyitotta a száját.
-Finom illatokat érzek, mit főztél?-mosolygott rám aranyosan. Nem bírtam ki, hogy én se mosolyogjak el, bár hacsak meglátom azt a kedves és boldog mosolyt az arcán, egyből nekem is mosolyt tud varázsolni az arcomra. Nem is értem, hogy tud valaki ilyen hatással lenni rám.
-Spagettit.-feleltem kedvesen. Niall lerakta a tányérokat az asztalra és vett elő poharakat is, addig én leraktam az asztalra a spagettit. Egymással szemben foglaltunk helyet. Mikor mind a ketten kimertük az ételt Niallt kezdtem el figyelni, hogy vajon ízlik e neki. Nem láttam az arcán semmiféle jelet afelől, hogy elrontottam e volna, viszont talán túl sok ideig nézhettem, mert észrevette, hogy éppen őt nézem.
-Spagettis vagyok?-kérdezte meg hirtelen. Én csak elmosolyogtam rajta és megráztam a fejem, miszerint nem.
-Csak kíváncsi voltam arra, hogy ízlik e.-feleltem
-Igen, nagyon finom lett.-mosolygott rám -Egyébként, majd akkor ebéd után megbeszéljük a nappaliban a dolgokat, hogy mit mondunk hogyan is jöttünk össze meg stb.-mondta. Én is enni kezdtem.
Mikor befejeztük az evést elakartam pakolni a tányérokat, de Niall nem engedte, hogy majd ő megcsinálja. Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
 Azt beszéltük meg, hogy úgy találkoztunk, hogy egy kávézóban üldögéltem egyedül, ő pedig odajött hozzám. Beszélgettünk egy jó darabig megismerkedtünk, többször találkoztunk és végül egymásra találtunk.
Ez egész jó sztori lesz, remélem hihető is, meg persze nem szednek szét a rajongók.
 Később át öltöztünk mind a ketten, mivel olyan fél óra múlva indulnunk is kellett. Előbb nekünk lesz Niallel interjúnk, azután pedig a One Directionnak.




Egy fekete csőnadrágot és egy kék felsőt, ahhoz pedig fekete blézert vettem fel kék magassarkúval. Szintén egy kék színű táskát is hoztam, hogy bele tudjam rakni a telefonom. 
Már nagyon izgultam és attól tartottam, hogy el fogok rontani valamit. Talán leginkább az emberek véleményétől félek... Mi lesz, ha sokuknak nem leszek szimpatikus és ezzel elrontom a dolgokat?-nem is volt több időm agyalni a dolgokon, mivel Niall szólt, hogy indulnunk kell. Beszálltunk a kocsiba, minél közelebb értünk a helyszínhez a szívverésem annál jobban gyorsult. Próbáltam nyugodt maradni, de nem igazán ment, túlságosan izgultam.
Mikor megjöttünk kiszálltunk a kocsiból, hátul bementünk, ahol nem gyülekeztek szerencsére rajongók. Bent megpillantottam a fiúkat, Eleanort és Sophiat. Kicsit megnyugodtam, mikor a két lány boldogan rám mosolygott, már mentem is volna oda hozzájuk, de Niall megfogta a karom, miszerint szeretne mondani valamit.
-Tudom, hogy izgulsz, de ne aggódj nem lesz semmi baj.-mosolygott rám kedvesen. Kicsit jobb, hogy itt van velem és biztat, de azért még izgulok és félek, hogy elrontok valamit. Odamentünk a többiekhez, öleléssel köszöntünk egymással. Sophia elkezdett valamit beszélni nekünk, de nekem nem igazán sikerült rá figyelnem. Pár perc múlva kezdődött a interjú és az én figyelmem inkább azon volt.
Egy kanapé foglalt helyet az előtt egy asztal, majd egy fotel. A falnak kék színe volt, mindössze csak az a megszokott szoba, ahol interjúkat szoktak felvenni a különböző hírességekkel. Niallel leültünk a kanapéra, megfogta a kezem és kezünket összekulcsoltuk. Enyhe pír szökött az arcomra, de aztán rájöttem, hogy valójában mi most csak színészkedünk és természetesen kell viselkednünk. Pár pillanat múlva megérkezett a hölgy, aki majd bizonyára kérdéseket fog feltenni nekünk. Fiatal volt, olyan 28 -30 éves lehetett, világos barna haja volt és mogyoró barna szemei. Egy szürke feszülős nadrágot viselt karcsú lábain, fehér vékony hosszújut viselt, egy szintén fehér magassarkúval. Kényelmesen helyet foglalt a fotelban, majd kezdődött is az interjú. Először köszöntötte a nézőiket, majd bemutatott minket és fel is tette az első kérdését.
-Nos, akkor talán kezdjük ott, hogy hogyan is találtatok rá egymásra?-kérdezte kedvesen mosolyogva, bár én szerintem ez csak az a jó pofi mosolya volt, mivel mindig így kell mosolyognia a kamera előtt. Erre a kérdésre Niall válaszolt, elmondta neki szintén azt amit még nekem a nappaliban.
-Sarah, mi volt az első benyomásod Niallről, mit gondoltál róla hiszen ő egy híresség.
-Nem azt néztem, hogy ő most egy híres ember vagy sem, ő akkor úgy ült előttem, mint egy átlagos ember. Jót beszélgettem vele, teljesen átlagos volt.-mosolyogtam. Egészen jól mentek a dolgok, a kérdésekre is könnyen válaszoltunk, ahhoz képest, hogy leginkább rögtönöztünk, mert nem mindent beszéltünk át. A végén már egyre nyugodtabb voltam, már nem is izgultam annyira, mint az elején, de azért furcsa volt még nekem ez az egész helyzet.
-Niall mit gondolsz, a rajongók hogyan állnak a dologhoz?-kérdezte meg.
-Szerintem eltudják fogadni a dolgokat, nekem is kijár a magánélet és boldog vagyok Sarah-val. Nem olyan rajongóink vannak nekünk, akik a boldogságunk útjába állnának.-mosolygott szélesen Niall. Furcsa ez az egész, úgy beszélünk, mintha tényleg együtt lennénk és annyira hihetően elő tudjuk adni a dolgokat.
Egy-két kérdés után végeztünk, illetve szünet volt és csak én végeztem, mivel még külön a 1D-nek volt egy interjúja. Odamentem a lányokhoz és onnan figyeltük tovább a folytatódó interjút.

2015. május 1., péntek

13.rész Vallomás...

Niall szemszöge

 
-De ez így volt.-mondtam halál nyugodtan - Nem ütötted be a fejedet véletlenül?-kérdeztem, majd feszülten felállt az asztaltól. -Várj nem úgy értettem!-kiáltottam utána, mikor felszaladt a szobájába, bár szerintem nem hallotta meg. Hogy lehettem ekkora bunkó?! Ráadásul hazudtam is neki, mert gyáva vagyok, hogy bevalljam tényleg meg akartam csókolni. Most pedig jól elrontottam az egészet, biztosan utál amiért hazudtam neki és, mert ilyet kérdeztem tőle. Meg kéne beszélnem vele a dolgokat, de nem tudom, hogy mit mondjak neki, hogyha megkérdezi miért akartam megcsókolni, mivel tényleg nem tudom, egyszerűen csak késztetést éreztem rá. Nem tisztáztam még teljesen magamba a gondolataimat, de azt hiszem, hogy tetszik nekem. Megszeretném ismerni közelebbről is, tudni akarom milyen érzelmek kavarognak benne, de előbb ezt neki is elszeretném mondani, nem akarok tovább hazudozni. Beszélnem kell vele a dologról. De még is kit is áltatok ezzel, még hogy nem szeretnék tovább hazudni neki... Hisz mióta csak megismert végig hazudtam neki, majdnem mindenkinek hazudtam. Még azt sem tudja, hogy az nap én voltam az aki elütötte őt. Ezt egyenlőre nem is szeretném elmondani neki, nem vagyok képes a szemébe nézni és elárulni. Azt sem szeretném, hogy megijedjen tőlem, mert gyakorlatilag ő nem is egy régi barátjánál van hanem egy idegennél. Egy szerencsétlen fiúnál, aki szenvedést okozott neki, aki ilyen röpke kis idő alatt érzelmeket kezd táplálni iránta. Nem mondom azt, hogy szeretem vagy, hogy szerelmes vagyok belé, mert ez nem igaz. Fejezzük inkább úgy ki magunkat, hogy nem közömbös számomra, aranyos lány és kedves. Van esélyem, hogy jobban megismerjem, de ez nekem nem elég. Én tudni akarom a múltját, hogy haltak meg a szülei és a nővére, a baleset napjáig milyen életet élt és milyen volt előtte. Reményeim szerint vidám lány volt már akkor is, mint ahogy most mutatja magát.
Biztos vagyok benne, hogy voltak barátai, akik jól ismerték. Jó lenne beszélni velük róla, megtudni ki is volt ő valójában. Bárcsak más körülmények között ismerhettem volna meg, akkor talán nem kéne most senkinek sem szenvednie az ökörségeim miatt. -gondolat menetemet a telefonom csörgése zavarta meg. A kijelzőn Liam neve állt.
-Szia mond.-szóltam bele
-Szia Niall van egy kis gond, a fotósok lefényképeztek titeket a plázába és fent is van már a neten, ezzel van tele minden.
-Ne már! Beszélnünk kell gyorsan a menedzserrel, hogy mit mondunk a rajongóknak.
-Már felhívtam, de csak annyit mondott, hogy mivel megbeszéltük már ezt, hogy azt mondjuk a te barátnőd, így tehát ezt is kell mondanunk. De ez még nem minden.-nagyot nyeltem, vajon mi lehet még-Nem csak a plázában sikerült lefényképezni titeket, de még egy parkban is, ahol ha jól látom te pont megcsókolni készülöd Saraht. Na mesélj csak szőke herceg.-mondta gúnyosan
-Hát öhm izé az úgy volt, hogy...ezt megbeszéljük máskor most mennem kell, tudod beszélnem kell Sarahval, szia.-majd ki is nyomtam a telefont. Még magammal is nehezen tisztáztam a dolgokat, nehéz lenne Liamnek is elmagyarázni olyan dolgot amit még én is alig értek.
Felindultam az emeletre Sarah szobája felé, ennek a fotós cécónak is most kellett ám jönnie. Most így is eléggé össze lehet zavarodva nem, hogy még ez is a fejünkre jöjjön. Kopogtattam az ajtón, de nem jött válasz, mivel nem szerettem volna halogatni a dolgokat, így benyitottam. Beléptem a szobába, Sarah az ágyon ült, térdeit felhúzta maga elé, állát pedig azon támasztotta meg. Elindultam felé, az ágya előtt megálltam, felpillantott már másodpercre, de vissza is fordult. Leültem az ágy szélére, láttam rajta nem volt túl sok kedve hozzám, viszont ezt muszáj lesz megbeszélni.
-Figyelj, Liam nem rég hívott és azt mondta a plázában lefényképeztek minket együtt a fotósok. -fejét hirtelen rám kapta.
-A rajongók, mit szóltak vagy mit mondunk nekik?
-Hát marad az eredeti terv, amit amúgy is mondtunk volna, hogy járunk.
-És ezt akkor csak így beakarod jelenteni nekik, vagy mi?-kérdezte
-Valójában készült a parkban is egy fotó, amikor majdnem elestél és ahogy megtartottalak, Liam azt mondta úgy jött ki a dolog mintha meg akarnálak csókolni.-először csak komoly fejjel nézett rám, majd a szemeit forgatta -Na de én akkor megyek is már későre jár, nem szeretnék tovább zavarni, csak szólni akartam róla.-mondtam
-Várj!-megfordultam és ránéztem -Valld be. Valld be, hogy tényleg megakartál csókolni.-nézett mélyen a szemembe. Nagyot sóhajtottam, majd beszélni kezdtem.
-Jó rendben igazad van és sajnálom, hogy hazudtam. Gondolom tudni is szeretnéd, hogy miért akartalak megcsókolni igaz?-bólintott -Rendben, őszinte leszek és elmondom. Valójában tetszel nekem...-szemem lesütöttem a padlóra és vártam, hogy reagál.
-Niall... én...én nem is tudom mit mondhatnék most, szerintem maradjunk inkább csak barátok, az jobb lenne mind a kettőnknek.-felelte. Először nagy kő esett le a szívemről, hogy bevallottam neki, most viszont talán egy repedés is lett rajta, nem túl nagy csak azért rosszul esett a válasza, bár nem is vártam azt, hogy rögtön a karjaimba boruljon, de azért abban bíztam legutoljára, hogy azt mondja legyünk csak barátok.
-Rendben, de azért remélem nem haragszol a mai miatt.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Nem és köszönöm, hogy őszinte voltál velem és elmondtad az igazat.-felkelt az ágyból, elém állt, majd megölelt. Nem kellett egy pillanatot sem várni, rögtön vissza öleltem. Még ha most barátként is van a karjaimba, jó érzés megölelni és jól esik a közelsége. Elengedtük egymást, egy lépést hátrébb lépett, nem szólt egyikünk sem semmit, csak néztük egymást.
-Na jó most már tényleg megyek.-mondtam végül és kimentem a szobából. Lementem a nappaliba, ahol a csörgő telefonomat találtam meg. A menedzser hívott, gyorsan fel is vettem.
-Végre, hogy méltóztattad felvenni, ne is magyarázkodj inkább rögtön a lényegre térek. Holnap délután lesz egy interjúd neked és Sarahnak. Készüljetek fel arra, hogy faggatnak titeket, mint például hogyan jöttetek össze. Ezeket a dolgokat beszéljétek meg, és jobb ha twitterre is felnézel beszélsz pár rajongóval, vagy kiírod az interjút, nem tudom, de old meg, hogy ne legyen feszültség közöttük.Ennyit akartam, viszlát.-darálta el nekem a dolgokat és már le is tette a telefont. Jól van, akkor ezt meg majd reggel megbeszélem Sarahval, de most kiírom az interjút twittere ahogyan mondta a menedzser.
Miután ezzel végeztem felmentem a szobámba, letussoltam, bekapcsoltam a tévét és lefeküdtem, majd el is nyomott az álom...